EGY HELYEN, SZÜLŐKNEK
Kisgyermekek.
Nagy kérdések.
Tájékoztatók a gyermekek egészségéről és hasznos oldalak a mindennapokhoz.
A PRAXIS TUDÁSTÁRA
Tájékoztatók a gyermekek egészségéről és hasznos oldalak a mindennapokhoz.
A PRAXIS TUDÁSTÁRA
A szoptatás nem csak a csecsemő, de az édesanya egészsége szempontjából is fontos. A szoptatott csecsemők körében kevesebb a fertőzéses megbetegedés, alacsonyabb a bölcsőhalál előfordulása. Hosszú távon a szoptatott gyermekek jobban teljesítenek az intelligenciateszteken, ritkább az evészavar, továbbá alacsonyabb a felnőttkori elhízás, a cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulása. A szoptatás az anyának is kedvez: csökkenti többek között a mell- és petefészekrák kockázatát, elősegíti a szülés utáni regenerációt.
A hazai és nemzetközi ajánlások egyaránt a kizárólagos anyatejes táplálást javasolják az élet első 6 hónapjában. Ezt követően, a szilárd táplálékok bevezetése mellett legalább 1, a WHO szerint 2 éves korig javasolt a szoptatni gyermeküket.
Az anyatej folyamatosan változó összetételű, élő biológiai anyag, mely követi a növekvő csecsemő igényeit, hogy minden életkorban és élethelyzetben megfelelő legyen. Az anya vagy a baba fertőzéses megbetegedése során kölcsönös mechanizmusok által ellenanyagok is kiválasztódnak, így védve a babát. Az elfogyasztott ételtől függően kismértékben változik tej íze, így segítheti az ízekkel való megismerkedést. A mellből a szoptatás elején hígabb, magasabb laktóztartalmú tej ürül, míg a végén inkább zsírosabb (az irodalom ezt “első” és “hátsó” tejként nevezi).
A szülést követő néhány napban előtej (kolosztum) ürül, mely már a várandósság 2. trimeszterében is termelődik. Ez habár kis mennyiségű, rendkívül gazdag tápanyagokban, ős- és immunsejtekben, valamint ellenanyagokban. A tejbelövellés egyéni módon jellemzően a 2-5. napon történik meg, melyet elősegít az aranyórában történő mellre tétel és az ezt követő gyakori szoptatás is. Szeparáció esetén fejéssel biztosítsuk a mell stimulációját. Az előtejet átmeneti, majd érett anyatej követi, melynek mennyisége a kereslet-kínálat elve alapján alakul: minél gyakrabban és hatékonyabban ürül a mell, annál több tej termelődik. Ennek alapján kerüljék azt a téves gyakorlatot, miszerint “ha sokat várunk két szoptatás között és jól megtelnek a mellek, jobban lakik a baba.” Ebben az esetben a szervezet úgy érezheti, hogy kevesebb tejre van szükség. Az éjszakai szoptatás is elősegíti a bőséges tejtermelést.
Az újszülöttet etessék saját igénye szerint. A babák gyomra megszületésekor akkora, mint egy meggy, majd idővel tágulni kezd. Ennek megfelelően az első napokban az újszülött gyakran, akár 1-2 óránként is kérhet enni. Ezt követően, az első 1-2 hétben jellemzően napi 8-12 alkalommal vagy még többször is szopizik. Érdemes már a korai éhségjeleknél (ébredés, cuppogás, nyugtalanság, kereső reflex, kéz szájba vétele) mellre tenni.
A szoptatás hossza alkalmanként is változó lehet. Vannak babák, akik sokáig szopiznak egyhuzamban, akár így pihennek, míg mások rövidebb ideig; mindkettő normális lehet, amíg a baba jól fejlődik.
Ha az újszülött aluszékony, ritkán ébred, az első napokban ébreszteni kell. Nappal kb. 2-3 óránként, éjjel pedig legfeljebb 4 óránként szopjon, amíg a megfelelő súlygyarapodás be nem indul. Ha már megbízhatóan, jól hízik, rátérhetnek a teljesen a baba által diktált ütemre. Sárgaság és/vagy aluszékonyság esetén keressék a védőnőt vagy a gyermekorvost.
Újszülött korban természetes a kezdeti súlyesés, ami azt jelenti, hogy a babák a születési súlyuk ~5–10%-át elveszíthetik, de legkésőbb 10–14 napos korra visszanyerik azt.
A vizeletes és székletes pelenkák száma és a gyermek általános állapota jó irányadó, hogy gyermekük jól fejlődik. Amennyiben azonban bizonytalanok, újszülött súlyát hazaadás után is érdemes lehet ellenőrizni. Ugyanabban az időben mérjék, etetés után legalább egy órával, meztelenül. 2-3 nap átlaga alapján érdemes levonni következtetést.
| Életkor | 1. nap | 2. nap | 3. nap | 4. nap | 5. nap | 6. nap |
| Vizeletes pelenka (db) | 1 | 2 | 3+ | 4+ | 5+ | 6+ |
| Székletes pelenka (db) | 1 | 2 | 3+ | 3-4 | 3-4 | 3-4 |
Vizeletes pelenka: az eldobható pelenka duzzadt a benne lévő zselétől, székletes pelenka: legalább 2 cm átmérőjű széklet
A sikeres szoptatás alapja a helyes mellretapadás. A baba nagyra nyitja a száját, (az alsó ajak kifelé fordul), teste az anyáéval “párhuzamos”, azaz nem csavarodik, tekeredik a nyaka egyik irányba sem. Kezdetben sok, apró, gyors mozdulattal stimulál a baba, majd ez a ritmus lassul a tejleadó reflex megindulása után. Ekkor hallhatjuk/láthatjuk a kortyolásokat. A baba időnként szünetet tart szopás közben, megpihen. Fontos, hogy a szoptatási testhelyzet kényelmes legyen az anyának is, mert a hosszú ideig fenntartott rossz testtartás fájdalmakhoz vezethet.
Szoptatási pozíciók: https://lll.hu/videok/
A szoptatott csecsemők viselkedése nagy egyéni különbségeket mutathat. Számos olyan jelenség van, ami élettaninak tekinthető, még ha az anyák számára aggasztó lehet. Ilyenek például:
Az elvárt súlygyarapodás átlagosan kb. 150–200 g hetente az első három hónapban. Ez az ütem később mérséklődik: 3–6 hónapos kor között heti 100–150 g, míg 6–12 hónaposan 70–90 g/hét gyarapodás tekinthető megfelelőnek. Természetesen kisebb egyéni eltérések lehetnek, melyek követést igényelnek védőnő és/vagy gyermekorvos által. Megnyugtatható lehet valamilyen gyarapodást követő alkalmazás (pl. Child Growth Tracker) használata.
A vizeletes és székletes pelenkák száma (lsd. feljebb) is jól mutatja, hogy elegendő táplálékhoz jut a baba. A későbbiekben, néhány hetes kortól viszont a székletek száma már egyénileg nagyon változó lehet. A tisztán anyatejes babák napi akár 7 alkalommal, de akár csak 7-10 naponta ürítenek székletet. Mindkettő teljesen normális, ammedig a csecsemő jól fejlődik és nyugodt.
Jó jel, ha a baba elégedettnek tűnik szoptatás után, elernyed, esetleg nyugodtan alszik. Fontos azonban, hogy az esti nyűgösség vagy gyakori szopás nem jelenti automatikusan azt, hogy nem lakott jól.
Pótlásról mindig kérdezze a gyermekorvost, védőnőt! Használjanak szoptatásbarát eszközöket, elkerülve a cumizavart. A tápszer megválasztásában is sokat tudnak segíteni ebben tájékozott szakemberek. Fontos kiemelni, hogy a pótlás lehet csak átmeneti, nem veszik el örökre az anyatejes táplálás azzal, ha néhány napon keresztül tápszert kap a baba.
A szoptatás alatti gyógyszerszedés külön megítélést igényel, de fontos tudni, hogy számos gyógyszer mellett lehet szoptatni. Látogassanak el az e-lactancia.org oldalra, ahol a gyógyszereket és gyógynövényeket kockázati kategóriákba sorolják, valamint keressék fel gyermekorvosukat! Ha az anyának elkerülhetetlen a gyógyszerszedés, jelezze ezt a szándékát a gyógyszert felíró orvosnak, hogy figyelembe vehesse!
A szoptatás részleges védelmet nyújthat a fogantatással szemben a gyakori szoptatások végett, de ez nem 100%-os hatékonyságú. Amennyiben szükséges, szoptatásbarát fogamzásgátlást kell választani: pl. csak progesztint tartalmazó minipill, óvszer, stb. Az ösztrogént tartalmazó fogamzásgátlók csökkenthetik a tejtermelést, ezért kerülendők a szoptatás alatt.
Az anyatejes babáknál alacsonyabb az atópiás dermatitis, asthma és egyes ételallergiák előfordulása. Ha a családban halmozódik valamilyen allergiás megbetegedés, az anya speciális étrendje rutinszerűen nem indokolt, csak ha a babán konkrét tünet jelentkezik.
Az anya étrendje általában nem befolyásolja a tej összetételét jelentősen, legfeljebb bizonyos ízek (pl. fűszerek) mennek át. A szoptató anya étkezzen változatosan és igyon annyi vizet, amennyit jól esik (legalább 2 liter). A túlzott, erőltetett vízfogyasztásnak (4-5 l) nincs tejtermelést serkentő hatása.
Fontos, hogy ne üres kalóriákból álljanak az étkezések (pl tészta, kakaós csiga, …). Bár a fáradtság miatt nehéz lehet változatosságra figyelni, az étrend tartalmazzon rostdús, vitamindús, és energiában gazdag tápanyagokat (édesburgonya, bulgur, zab, olajos magvak, stb.). Ezek segítik a regenerációt is szülés után. A friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztását a érdemes beiktatni a mindennapokba nagy mennyiségben.
Kerülje a túlzott koffeinbevitelt (napi 1-2 kávé belefér), de nagy mennyiség nyugtalaníthatja a babát). Az alkohol kis mennyiségben (pl. egy pohár bor), ritkán fogyasztva nem ok az elválasztásra. A véralkohol szintjével arányos az anyatej alkoholszintje is, ami kis dózis esetén minimális. Nagy mennyiségű alkoholfogyasztás viszont tilos a szoptatás alatt (nemcsak a tej miatt, hanem az anya képességeinek romlása miatt is). Legjobb a dohányzás teljes mellőzése.
A testmozgás során termelődő tejsav kiválasztódhat az anyatejbe, és megváltoztathatja annak ízét, ami bizonyos esetekben elutasításhoz vezethet. Amennyiben a szülést követően nincs nőgyógyászati akadálya, az anya regenerációja érdekében javasolt a mozgás (nem extrém izomlázat okozó intenzitással), aminek előtte fejni vagy szoptatni tanácsos. A sportoláshoz jól tartó, de nem túl szoros sportmelltartó viselése előnyös, a túl szoros darabok akár mellgyulladást okozhatnak. Szülés után praktikus megpihenni akár a babával a kezdeti hónapokban, hogy ne terheljék a testüket a nehéz időszakban.
Amennyiben az édesanya újra munkába áll, modern mellszívók használatával lehetséges visszatérni a munkába és fenntartani a szoptatást. Javasolt már előtte megtanulni a hatékony fejést és a tej tárolását. Az anyatej hűtőben hűtve legfeljebb 72 óráig, fagyasztva -18°C alatt 6 hónapig tárolható biztonsággal. A lefejt, lehűtött tejhez ne öntsenek hozzá friss, meleg tejet, inkább hűtsék le külön és utána öntsék össze. A lefejt tejet a gondozó adhatja a babának pohárból vagy cumisüvegből. A cumisüveg legyen üveg, mert tisztítása egyszerűbb és károsanyag mentes. A cumi legyen puha szilikonból készült, lassú folyású, széles alapú. Az ajánlott etetési mód a lassú cumiüveges etetés (paced bottle feeding), melynek linkje itt található:
Az anyatejet tilos mikrohullámú sütőben melegíteni! Helyette a cumisüveget állítsák forró vízbe és kavargassák. A szoptatás folytatása érdekében az otthon töltött időben az anya minél többször szoptasson, kerüljön babájával bőr-bőr kontaktusba.
A (test)közelség nem csak éjjel, nappal is fontos a csecsemőnek. Babahordozó eszközök (kendő, mei-tai, csatos hordozó stb.) használatával az anya, sőt az apuka napközben is magán hordozhatja a babát, amennyiben ez komfortos nekik. A hordozott csecsemő általában nyugodtabb, kevesebbet sír, könnyebben megfigyelhetők a korai éhségjelei. Emellett praktikus is, az anya szabadabban mozoghat, míg a baba testközelben, biztonságban van. Meg kell tanulni a helyes hordozási technikát, hogy a baba légútjai szabadok maradjanak és ortopédiai szempontból is megfelelő testhelyzetben (terpesz-guggoló lábtartás, görbülő gerinc) legyen. Bizonytalanság esetén hordozási tanácsadó segítségét tanácsos igénybe venni.
Az édesapák azáltal, hogy gyermeküket hordozzák, segíthetnek az anyának pihenni. Ezen túl, az apa-baba kapcsolat építése már egészen korán megkezdődhet.
A kizárólagos anyatejes táplálás 6 hónapos korig ajánlott. A csecsemő félév körül (!) mutat érettségi jeleket a szilárd ételek bevezetésére (ülni tud támasztás nélkül, érdeklődik az étel iránt, nyelési reflexe fejlettebb, megszűnik a kilökő reflex). Ilyenkor megkezdhető a hozzátáplálást, de az anyatej továbbra is a fő táplálékforrás marad még egy darabig. A szoptatások számát nem kell csökkenteni a kezdeti időszakban, az új ételek csak kiegészítik az anyatejet, nem helyettesítik azt. Fontos, hogy egy-egy étkezésnél ne arra törekedjünk, hogy az anyatejet kiváltsuk, hiszen ez hosszú folyamat eredménye.
A szoptatás folytatható a szilárd ételek bevezetése mellett is, ameddig az anya és a gyermeke egyaránt szeretné. Az anyatej a második évben is értékes táp- és immunanyagokat tartalmaz, amelyek közösségbe kerüléskor különösen hasznosnak bizonyulnak. A hosszan tartó szoptatás során fokozottan érvényesülnek az egészségre gyakorolt hatások (a hatás tehát dózisfüggő).
Amikor az anya vagy a gyermek úgy dönt, hogy abbahagyják a szoptatást, azt lehetőleg fokozatosan tegyék. A fokozatosság (naponta egy szoptatási időpont elhagyása néhány napos-hetes léptékben) általában kíméletesebb, de egyénileg mérlegelendő a család szempontjából. Fontos, hogy a gyermek továbbra is sok testkontaktust, törődést kapjon, hogy a szopizás érzelmi pótlékát biztosítsák. Nagyobb gyermeknél mesével, beszélgetéssel segíthető a folyamat.
Források:
Természetes szülést követően az újszülöttet az anya meztelen mellkasára helyezik, ahol elkezd alkalmazkodni a külvilághoz. Egy kis idő elteltével megkeresi a mellett és szopizni kezd. Ez a korábbi tejbelövellés, hosszútávú szoptatás miatt fontos, de segíti a méhlepény leválását is. Ilyenkor úgynevezett kolosztrum ürül, ami nagyon magas energia- és ásványianyag tartalmú, nagy mennyiségben tartalmaz immunológiailag aktív összetevőket, őssejteket. Kis mennyisége ellenére rendkívül tápláló. Az újszülött az első néhány órában aktív, majd a szopást követően hosszan alszik.
A magzat soha nem éhezett a méhen belül, mivel a méhlepényen át folyamatos volt a tápanyagellátása. A baba gyomorkapacitása kicsi (lsd. táblázat), ezért gyakran, kis adagokat igényel. A csecsemőt igény szerint szoptassák, vagyis olyankor és olyan gyakran, ahányszor csak szeretné, nappal és éjszaka egyaránt. Ez jellemzően napi 8–12 szoptatást jelent, de sok egészséges újszülött ennél többször is kérheti a mellet. Fontos a korai éhségjelek (ébredés, nyugtalanság, cuppogás, kereső mozgás) esetén mellre helyezni az újszülöttet. Ha a baba jóllakott, magától elengedi a mellet vagy elalszik.
| 1. nap | 2. nap | 7. nap | 2-3 hét |
| 5-7 ml, ~ cseresznye | 22-27 ml, ~ dió | 60 ml, ~ szilva | 60-90 ml |
Sok intézetben javasolják, hogy a pici az első éjszakát töltse az újszülött osztályon, hogy az “anya tudjon pihenni”. Ahhoz, hogy a tejtermelés jól beinduljon, fontos hogy nappal és éjszaka is szopizzon a baba. Az újszülött osztályon azonban, természetesen intézménytől függően, cumival, pólyázással, tápszerrel (akár 10-20 ml is), esetleg cukoroldattal nyugtatják a babákat. Mindezek miatt, amikor reggel az anya újra találkozik jóllakott, cumihoz szokott babájával, nem vagy csak nehezen fog menni a szoptatás.
Császármetszés esetén, az aranyóra az édesapa csupasz mellkasán, szőr-bőr kontaktussal zajlik. Amíg az édesanyát ellátják a műtőben, az édesapán alkalmazkodik a külvilághoz az újszülött.
Az újszülöttek a születésüket követő 3-5 napban súlyuk 7–10%-át elveszítik, majd jellemzően 2 hetes életkorukra visszanyerik azt. Ezt követően az első kb. 3 hónapban hozzávetőlegesen heti 150–200 grammos gyarapodás várható. Egyéni eltérések lehetnek, egyes hetekben a baba hízhat többet, máskor kevesebbet. Amennyiben:
feltétlenül keressék a gyermekorvost és a védőnőt.
A pelenkák tartalma fontos jelzője annak, hogy a baba elegendő táplálékhoz jut.
| Életkor | 1. nap | 2. nap | 3. nap | 4. nap | 5. nap | 6. nap |
| Vizeletes pelenka (db) | 1 | 2 | 3+ | 4+ | 5+ | 6+ |
| Székletes pelenka (db) | 1 | 2 | 3+ | 3-4 | 3-4 | 3-4 |
Az újszülött vizelete általában szagtalan és víztiszta vagy halványsárga színű. A húgysavkristály téglapor színű elszíneződést okozhat, mely ártalmatlan jelenség.
Az első napokban mekónium (magzatszurok) távozik, ami sötétzöld-fekete, ragacsos, kátrányszerű széklet. A 3. nap körül a sötét szín oldódik, átmeneti zöldes-barnás lesz. Az anyatejes széklet az 5-6. napra már mustársárga, lágy (kenőcsös) vagy akár egészen híg, szemcsés-magvas (túrósra emlékeztető) állagú lesz, illata joghurtra emlékeztető. A tápszeres széklet kissé szilárdabb, barnás-zöldes színű, szaga erőteljesebb.
Az újszülöttek sokat alszanak, de nem egyhuzamban. Az első 2-3 hónapban a baba összesen akár napi 14–17 órát is aludhat, de ez nagy egyéni variációt mutat. A csecsemők alvási ciklusa rövidebb (~ 45 perc), hamar megéheznek, ezért teljesen normális, hogy éjszaka is gyakran ébrednek.
A biztonságos alvás érdekében ügyeljenek a megfelelő pozícióra és környezetre:
Az újszülött köldökcsonkja általában a születés után 5-15 nappal beszárad és magától leesik. A csonkot tartsák tisztán és szárazon. Minden pelenkázásnál ellenőrizzék, a váladékot óvatosan töröljék le nedves vattapálcával és hagyják szabadon szellőzni. Nincs szükség fertőtlenítőre, kenőcsre vagy hintőporra.
Fürdetéskor ne ázzon hosszan a csonk, az első napokban inkább csak szivaccsal törölgessék a babát.
Minden pelenkázáskor ellenőrizzék csonkot. Normális, ha a tövénél egy kicsit sárgás-barnás (az alvadt vér miatt), és az is, ha leesés után még 1-2 napig gyengén vérzik vagy nedvedzik a helye.
Az újszülötteknek 2 hetes életkortól fogva napi 1 csepp D-vitamint kell adni. K vitamint a több, mint 50%-ban anyatejes csecsemőknek kell pótolni. Az újszülöttek születésüket követően, a szülészeti intézményben kapják meg első alkalommal, ezt követően már otthon 1 hetes életkorban, majd havonta kell szájon át adni az applikátorral.
Betöltött 6 hetes kor körül kerül sor a csípőficam szűrésére. Ezzel egy időben javasolt elintézni a nem kötelező, de ajánlott szűrő jellegű hasi és koponya ultrahang vizsgálatot.
Normális, ha a csecsemő sokat alszik, néha szűköl, csuklik, vagy ha szopizás közben el-el szenderül. Azonban az alábbi tünetek esetén mielőbb forduljanak orvoshoz:
Forrás:
A csecsemő tápanyag- és folyadékszükséglete 6 hónapos koráig teljesen mértékben kielégíthető szoptatással, ezért semmi másra, még vízre sincs szükség. A hozzátáplálás (kiegészítő táplálás) azt a folyamatot jelenti, amikor az anyatej (vagy anyatej-helyettesítő tápszer) mellett elkezdenek egyéb, szilárd vagy félfolyékony ételeket adni a csecsemőnek. Ez a folyamat több hónapig tart. Körülbelül 6 hónapos korra a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi teljes mértékben a csecsemő energiaszükségletét és bizonyos tápanyagok (pl. vas, cink) igényét. Emellett a baba ekkorra fejlettségében is készen áll új ízek és állagok befogadására. Fontos hangsúlyozni, hogy a hozzátáplálás megkezdése nem jelenti a szoptatás befejezését, az anyatejes táplálást a szilárd ételek bevezetése mellett is folytatni kell a baba igényei szerint 1, de lehetőleg 2 éves korig.
A hozzátáplálás megkezdésének legfontosabb feltétele, hogy a baba érett legyen erre neurológiailag. Ennek jelei:
Ha a fenti jelek még nem figyelhetők meg 6 hónapos korban sem, de a baba egyébként jól fejlődik, akkor lehet pár hetet várni, nem kell erőltetni az evést. Fontos kiemelni, hogy a hozzátáplálás egy hosszú folyamat. Eleinte teljesen normális, ha csak kóstolgat, játszik az étellel és látszólag alig eszik, hiszen ebben az időszakban az energia- és tápanyagszükségletét még túlnyomórészt az anyatej/tápszer fedezi.
A hozzátáplálást fokozatosan, a csecsemő igényeihez igazodva kell végezni. Az első falatok bevezetésekor a babának még tanulnia kell az evés készségét – eleinte nem is annyira a kalóriabevitel a lényeg, hanem az új ízek és állagok felfedezése. Ennek megfelelően kezdetben napi 1-2 alkalommal, pár kiskanálnyi (1-2 kávéskanál) pépes ételt kínáljanak, és fokozatosan emeljék az adagokat. Később, 6–8 hónapos csecsemőnek naponta 2–3 alkalommal, 9–11 hónaposnak 3–4 alkalommal (3 főétkezés + 1 kisétkezés), 12 hónapos kor fölött pedig napi 3 főétkezés és 1-2 kisétkezés (tízórai, uzsonna) ajánlott. Természetesen minden gyerek más, így vannak, akik akár a kezdetektől fogva együtt esznek a családdal. Figyeljék gyermeküket, hogy kér még vagy már jóllakott, ízlik neki az étel vagy sem. Ne erőltessék az evést! Fontos, hogy ez az időszak jó élmény legyen a számára. Közben természetesen továbbra is igény szerint szoptassák a babát.
Nincs kőbe vésve, hogy evés előtt vagy után szopjon a baba; az anya és a csecsemő preferenciája szerint lehet így is, úgy is. Fontos, hogy a szilárd ételek bevezetése ne szorítsa ki hirtelen az anyatejet – egy-egy szoptatás általában csak fokozatosan, havonta legfeljebb egy alkalommal váltható ki teljesen egy-egy étkezéssel.
A hozzátáplálás történhet kanalas etetéssel (pépes állagú ételekkel) vagy a baba által irányított módon. Az utóbbi, ismertebb nevén BLW (baby-led weaning) módszer lényege, hogy a baba maga vehet a kezébe puhára főzött falatokat és önállóan ehet, miközben továbbra is szopik vagy kapja a tápszert. A BLW elősegítheti a baba önállóságát és a különböző állagú ételek elfogadását, de fokozott odafigyelést igényel a fulladásveszély elkerülése érdekében.
A hozzátáplálás kezdetén ajánlott könnyen emészthető, egyszerű ételeket kínálni. A babák 6 hónapos korban általában képesek pépes vagy passzírozott ételt enni, nem szükséges teljesen folyékonynak lennie. Adjanak evőeszközt gyermeküknek, had próbálkozzon. Hagyják, had nyúljon bele, had kenje szét. Fontos megtapasztalnia az étel állagát, színét, illatát, ez is a tanulás része. Lehet, hogy eleinte még mindent ki fog köpni. Aznap ne erőltessék tovább azt az ízt, néhány nap múlva kínálják ismét.
Ültessék ölükbe vagy etetőszékbe a családi asztalnál, hogy lássa, ahogy a többiek is esznek. Ha a közös étel bizonyos részei alkalmasak lehetnek neki (lásd alább), kínálják meg. Vannak gyerekek, akik egészen korán óriási érdeklődést mutatnak az ételek iránt és vannak, akik kevésbé. Minden gyerek más! A lényeg, hogy ismerjék meg sajátjukat, fogadják el és figyeljék folyton változó igényeiket.
Az első falatok bevezetésekor célszerű egykomponensű ételeket adni, majd fokozatosan lehet vegyesebb ízeket is kínálni. Nincs már kőbe vésett szabály arra, melyik étellel kell kezdeni, csupán arra kell odafigyelni, hogy vasban gazdag ételeket kínáljanak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a baba kapjon naponta húst (csirke, pulyka, marha) és hetente 1-2 alkalommal halat. Továbbá a tojássárgája, hüvelyesek, tofu is hozzájárulhat a vasbevitelhez. Gyümölcsök közül kezdésnek alma, körte, őszi-/sárgabarack és banán javasoltak. Zöldségek közül avokádó, répa, cékla, krumpli, sütőtök, brokkoli, kelbimbó és spárga adható elsőként. Ezeken túl különféle gabona őrleményekkel is lehet keverni a pépeket, de anyatejet vagy tápszert is lehet hozzájuk adni.
Később, 7-8 hónapos kortól jöhet a karfiol, karalábé és káposztafélék is. Ezeknek magasabb a rost tartalma, így jobb későbbre időzíteni. Spenót, sóska magas oxalát tartalmuk miatt csak hetente egyszer kerüljön az étrendbe. Ilyenkorra a legtöbb baba már képes darabos ételt, puha falatkákat (finger food) enni a saját kezével is. Bátorítsák az önálló evést, ez segíti a gyermek motoros fejlődését és étvágy-szabályozását. 8-10 hónapos kor körül sok baba szeret egyedül csipegetni. Fontos, hogy a darabos étel is puha legyen. 12 hónapos korra a gyermek már gyakorlatilag a család többi tagjával azonos étrendet tud fogyasztani, megfelelő állagúra elkészítve.
Fontos a változatosság, minél többféle ízzel ismertetjük meg korán a babát, annál könnyebben fogad el új ételeket hosszú távon. Kutatások szerint akár 8-10 alkalommal is kínálni kell egy-egy új ízt, mire a baba elfogadja, úgyhogy érdemes próbálkozni.
Ne tereljék el a baba figyelmét evés közben játékkal vagy mesével! Legyen az étkezés kellemes közös élmény, beszéljünk hozzá, dicsérjük meg, ha ügyesen kóstol.
Személyes tapasztalatok alapján jó szívvel ajánlom Ambrus Éva Anya, kérek még! Című könyvét.
A vonatkozó ESPGHAN infografikákat alább találják:
Amikor elkezd szilárdakat enni, kínáljanak tiszta vizet az étkezések mellé, kortyonként. Eleinte lehet, hogy alig iszik pár cseppet – ez nem baj, hiszen az anyatej hidratálja. Később, ahogy az ételek mennyisége nő, úgy fog a vízfogyasztása is. A vizet adhatják kispohárból, itatópohárból vagy akár gyakorló nyitott pohárból is, nem szükséges cumisüveget használni erre a célra. Gyümölcslé adása nem javasolt 1 éves kor alatt, mert túl sok cukrot tartalmaz, rontja a fogakat, és eltelíti a gyereket. Szomjoltásra a víz a legjobb, vagy anyatej, ha még szopik a baba.
A vonatkozó ESPGHAN infografikákat alább találják:
Az utóbbi évek kutatásai jelentős paradigmaváltást hoztak a gyakori allergének (tejtermékek, tojás, hal, szója, búza, olajos magvak) bevezetésével kapcsolatban. Még a családi halmozódás miatt magas kockázati csoportba tartozó csecsemőknél is védő faktornak bizonyult a korai kezdés. Összességében elmondható, hogy a baba életkorának megfelelő formában már a hozzátáplálás kezdetekor kaphat a gyakoribb allergénekből. Fontos azonban, hogy egyszerre csak egyet vezessenek be.
A gyakoribb allergének (és nem allergének) részletesen:
Ha az allergének bevezetése során bármilyen aggasztó tünet jelentkezik egy új étel kapcsán (kiütés, hányás, hasmenés, véres széklet, duzzanat, nehézlégzés), hagyják abba annak adását és konzultáljanak orvossal.
A vonatkozó ESPGHAN infografikákat alább találják:
Források:
A csecsemő éjszakai ellátását megkönnyíti, ha egy szobában vagy egy ágyban alszanak a babával. Ez evolúciósan teljesen normális jelenség, míg a külön szobában altatás a történelemben és globálisan is nézve inkább csak kivételnek tekinthető. Az egy szobában vagy egy ágyban alvó csecsemő gyakrabban szopik éjjel, fenntartva ezzel a tejtermelést. Ha szeretnének egy ágyban aludni a kisbabájukkal, az alábbi feltételeknek kell teljesülnie:
A jelenleg forgalomban lévő anyatej-helyettesítő tápszerek tehéntej fehérje alapúak. Szűk határok között változó mennyiségben tartalmaznak zsírokat, fehérjéket, tejcukrot és egyéb szénhidrátokat, ásványi anyagokat, vitaminokat és nyomelemeket. Lehetnek bennük továbbá pre- és probiotikumok, rostok, és még sok más egyéb is, mely összetevőknek egytől egyig az a feladata, hogy a termék a lehető legjobban hasonlítson az anyatejre.
A tápszerek szigorúan nézve ultra feldolgozott élelmiszerek. Léteznek újszülött kortól adhatóak, valamint úgynevezett követő tápszerek, melyek némiképpen eltérő összetételűek. A gyártók 6 hónapos kortól reklámozzák, de nincs bizonyíték arra, hogy bármilyen előnyt nyújtanak az indulóhoz képest.
1 éves kor fölött, ha a gyermek étrendje kiegyensúlyozott, nincs szükség tápszerekre vagy gyerekitalokra. Ellenjavallat hiányában tehéntej adható: 1 és 2 éves életkor között teljes tej, 2 éves kor felett sovány tej.
Ebben az összefoglalóban csak az anyatej-helyettesítő tápszerekről lesz szó, a speciális gyógyászati célra készített termékekről nem.
Habár a gyártók igyekeznek, hogy a tápszer összetétele a lehető legjobban megközelítse az anyatejét, ez a valóságban nem tud megvalósulni. A makrotápanyagokat (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) tekintve jelentős mennyiségi és minőségi különbségek vannak. Továbbá, a tápszer élettelen anyag, nem tartalmaz ellenanyagokat, enzimeket, hormonokat, növekedési faktorokat vagy élő sejteket. Míg az anyatej a baba életkorával, napszak szerint vagy az anyai betegségek során folyamatosan változik, addig a tápszer statikus, mindig ugyanolyan.
A makrotápanyagokat tekintve csak azokat a különbségeket fogom részletezni, aminek a tápszer-választás és a mindennapok szempontjából jelentősége van.
A tápszerek fehérjetartalma magasabb, mint az anyatejé. Ez jobban megterheli a veséket, fokozza a későbbi elhízás, metabolikus szindróma előfordulásának kockázatát, gátolja a vas felszívódását. Lázas betegség esetén a tápszeres babákat vízzel is kínálni kell. Az anyatejben nagy mennyiségben fordul elő taurin, míg a tehéntejben nincs. Ez az anyag az idegrendszeri jelátvitelben, valamint az epesavak kiválasztásában játszik szerepet. Olyan tápszert kell választani, amiben van taurin. Egyes tápszerekhez nukleotiokat is adnak. Ezek elméletben javíthatják a csecsemő bélflórájának összetételét. Léteznek “kímélő” tápszerek, melyek nem vagy csak alig tartalmaznak kazeint és könnyebben emészthetőek. A spektrum másik vége magas kazein és alacsonyabb savófehérje tartalmú, amit “éhes” babáknak szánnak a gyártók, mert lassabban emészthető. Gyakorlatban azonban nem sikerült egyik vagy másik laktató vagy nyugtató hatását bizonyítani.
A tápszerek zsírtartalmát különféle növényi olajok adják. Az anyatejjel ellentétben nincs vagy csak alig tartalmaznak koleszterint. Ez utóbbi az idegsejtek fejlődésében tölt be fontos szerepet. Két zsírsav, a dokozahexaénsav (DHA) és az arahidonsav (AA, ARA), melyek a látás és az agy fejlődésében játszanak szerepet, néhány tápszerben találhatóak csak meg. Fontos azonban, hogy az ilyen termékekkel táplált babáknál nem volt tapasztalható jótékony hatásuk, tehát kérdéses, hogy érdemes egyáltalán hozzáadni.
Az anyatejben kb. 200 féle oligoszacharid található meg. Ezek gátolják a kórokozók kötődését a bélfalhoz, segítik a bifiduszflóra növekedését. Ezt a sokféleséget nem lehet mesterségesen utánozni, helyettük GOS (oligogalaktóz) és FOS (oligofruktóz) kerül a tápszerekbe. Ezek jótékony hatását azonban még nem sikerült bizonyítani.
Általánosan elmondható, hogy a tápszerek jóval magasabb arányban tartalmaznak ásványi anyagokat és vitaminokat, mint az anyatej, hogy a rosszabb felszívódásukat kompenzálják.
A tápszerekhez adott probiotikumok jótékony hatását még nem sikerült bizonyítani.
Mindezek alapján egyáltalán nem biztos, hogy a leginkább reklámozott termék a legmegfelelőbb. Érdemes a választásnál odafigyelni arra is, hogy milyen allergének fordulnak elő bennük, pl.: szójalecitin vagy halolaj.
A tápszerpor nem steril, ezért megfelelő hőmérsékletű vízzel kell elkészíteni, hogy elkerüljük a bakteriális fertőzéseket (pl. Cronobacter sakazakii). Ez előzőleg felforralt, majd 40 °C-ra fedő alatt visszahűtött vizet jelent. Ez azért fontos, mert a tápszerek legtöbbje probiotikumokat tartalmaz, amelyek 40°C felett elpusztulnak. Fontos, hogy minden egyes etetéshez friss tápszert készítsenek. Ha mégis előre el kell készíteni, hűtőben legfeljebb 24 órán át tartható.
A csomagoláson lévő adagolás helyett javasolt úgy számolni az adagot, hogy a testsúlyát kilogrammban szorozza meg 150-200 ml-rel és ossza el a napi etetések számával.
Léteznek úgynevezett hipoallergén (HA) tápszerek, melyek a tehéntej fehérjét kisebb elemekre bontva tartalmazzák. Ezeket abból a célból gyártották, hogy csökkentsék a fehérje allergizáló hatását. Bebizonyosodott azonban, hogy semmilyen mértékben nem befolyásolják a csecsemőkori tehéntej fehérje allergia előfordulását.
Léteznek az úgynevezett extenzíven hidrolizált (Pepti, Pregomin) és aminosav alapú tápszerek, amelyekben egészen apróra darabolt formában található meg a fehérje és nem allergizálnak. Ezek már speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, az igazoltan tehéntej fehérje allergiás csecsemők táplálására alkalmas. Rutinszerű használatuk megelőzés céljából nem javasolt.
Léteznek az úgynevezett antireflux (AR) tápszerek, amelyeket “bukós babáknak” szánnak a gyártók. Ezek szentjánoskenyérmagot tartalmaznak, ami sűríti a gyomor tartalmát. Alapvetően a bukás, feltéve, hogy a csecsemő jól fejlődik, nyugodt, széklete normális, egy élettani jelenség, ami idővel magától megszűnik. A szentjánoskenyérmaggal sűrített gyomortartalom ugyanúgy visszaáramlik a gyomorból, legfeljebb nem távozik szájon át. Viszont mivel sűrűbb, tovább időzik a nyelőcsőben, adott esetben kellemetlenséget okozva a csecsemőnek, továbbá sűríti a székletet is.
A hasfájós babáknak szánt tápszerek laktóz tartalma alacsonyabb. Az infantilis kólika, vagy csecsemőkori hasfájás az az időszak, amikor jellemzően 3 hetes és 3 hónapos kor között gyakran, heti legalább 3 alkalommal, napi legalább 3 órán keresztül, látszólag ok nélkül sír az egyébként jól fejlődő baba. A tudomány jelen állása szerint azonban még az sem tisztázott, hogy valóban hasfájásról van szó. Ebben az időszakban a masszírozás, hasalás, tornáztatás, sok hordozás és bőr-bőr kontaktus segít inkább. A laktóz egy szénhidrát, mely lebontása során keletkező galaktóz fontos szereplője a központi idegrendszer fejlődésének. A csecsemőkori laktózérzékenység extrém ritka és markáns tünetekkel jelentkezik.
A tápszeres csecsemők gyorsabban híznak az első hónapokban, míg a szoptatott babák növekedési üteme 3-4 hónap után kissé lelassul, majd később újra gyorsul. Kisebb az élettani súlyesés a mesterségesen táplált csecsemőknél. A szoptatott csecsemők később jobban teljesítenek az intelligenciateszteken. Az anyatejben található “élő összetevők” hiánya miatt egyes tanulmányok szerint a tápszeres babáknak kissé magasabb lehet bizonyos betegségek kockázata (fülfertőzés, hasmenés, légúti fertőzés, későbbi elhízás), valamint kisebb az oltás által kiváltott válasz. A mesterségesen táplált csecsemők bélflórája jelentősen eltér az anyatejesektől. A tápszeres csecsemők szorulásra hajlamosabbak, melynek oka lehet a tápszerek alacsonyabb laktóz és magasabb vas tartalma.
Az etetés nem csak a tápanyagok bejuttatása, hanem kapcsolódás is, ezért a lehető legkevesebb személy végezze. A csecsemő feje legyen magasabban, mint a popsija. Az üveget tartsák vízszintesen, hogy ha a baba szeretne szünetet tartani, ne follyon a szájába a tápszer. Ha túl gyorsan folyik, sok levegőt nyelhet. Ha 1-2 percig nem büfizik evés után vagy elalszik közben, akkor nem kell erőltetni. Érdemes az etetést időnként kicsit abbahagyni, hogy a baba észlelje, mennyire van tele.
A hozzátáplálást tekintve nincs különbség a tápszeres és anyatejes csecsemők között, figyeljék az érettség jeleit. Erről a hozzátáplálás anyagban írok.
Forrás:
A védőoltások története több mint két évszázados múltra tekint vissza. Az első sikeres oltást Edward Jenner angol orvos alkalmazta 1796-ban a fekete himlő ellen, melyet azóta globális oltási kampánnyal teljesen eradikálták. A legutolsó esetet 1980-ban jelentették.
Nemzedékekkel ezelőtt a szülők még rettegtek a kanyarótól, torokgyíktól, szamárköhögéstől, gyerekbénulástól vagy a himlőtől, melyek maradandó károsodáshoz vagy halálhoz vezettek. Mára már ezek a betegségek szinte teljesen ismeretlenek, csökkent a csecsemő- és gyermekhalandóság, és jelentősen nőtt a várható élettartam világszerte.
Az oltás egy egyszerű, biztonságos és hatásos módja, hogy bizonyos fertőzésekkel szemben megvédjük a gyerekeket.
Amikor egy vírus vagy baktérium a bőrön, a légutakon vagy az emésztőrendszeren keresztül bekerül a szervezetünkbe, immunreakciót vált ki. A különböző védekező sejtek közvetlenül vagy közvetetten, ellenanyagok segítségével kísérlik meg elpusztítani ezeket a mikroorganizmusokat. Az immunválasz azonban időt vesz igénybe, tehát a kórokozóknak van ideje kárt okozni a szervezetben, ami akár végzetes is lehet.
A védekező reakció részeként úgynevezett memóriasejtek is keletkeznek, továbbá a kórokozóra specifikus antitestek (ellenanyagok) a gyógyulást követően is megmaradnak. Tehát, amikor a baktérium vagy vírus ismételten bekerül a szervezetbe, sokkal gyorsabb lesz az immunválasz, így nem vagy csak enyhe tünetekkel jelentkezik a betegség.
Az oltás során legyengített vagy inaktivált kórokozót, illetve annak egy darabját juttatják a szervezetbe. Ez nem okoz megbetegedést, de az immunrendszert válaszra készteti, aminek eredménye memóriasejtek és ellenanyagok lesznek. Tehát ha a gyermek a későbbiekben a valódi kórokozóval találkozik, a szervezete már fel lesz vértezve, és azonnal reagál.
Számos oltással megelőzhető betegségnek (pl. kanyaró, gyermekbénulás, tetanusz) nincs gyógymódja, csak tüneti kezelést tudunk biztosítani. A vakcinákkal viszont ezek a megbetegedések kis sem alakulnak.
A védőoltás nemcsak az oltott gyermeket védi, hanem a közösséget is. Ezt nevezzük nyájimmunitásnak. Ha egy közösségben elegendően magas arányban védettek az emberek egy adott betegséget tekintve, akkor azok, akik valamilyen oknál fogva védtelenek (újszülöttek vagy súlyos immunhiányos betegek), nem fertőződnek meg.
Az oltások hosszú távú, akár élethosszig tartó védelmet adnak. Egyesek, például a tetanusz elleni esetén időnként emlékeztető oltásra van szükség a védelem fenntartásához.
Magyarországon a hatályos jogszabályok értelmében vannak életkorhoz kötött kötelező védőoltások és ajánlott (önkéntes) oltások.
A BCG oltás élő, legyengített kórokozót tartalmaz a tuberkulózis (TBC) megelőzésére. Magyarországon minden egészséges újszülött számára kötelező, amit a szülészeti intézményben az élet első napjaiban megkap. Ezt követően legfeljebb néhány napig látható enyhe pír az oltás helyén. Kettő-négy hét múlva kis vörös csomó képződik, amely maximális nagyságát 4-6 héttel az oltás után éri el. Ez aztán pörkösödhet vagy váladékozhat, majd legkésőbb 4 hónappal az oltás után kis fehér heggel gyógyul. A BCG oltás a csecsemőket és kisgyermekeket védi meg a TBC kórokozója által okozott gennyes agyhártyagyulladástól és a miliáris (egész testre kiterjedő) TBC-től. A későbbi formáitól viszont nem véd, ezért fontos a tüdőszűrésen való részvétel.
A Diftéria–Pertusszisz–Tetanusz–Polio–Hib kombinált oltás elölt (inaktivált) kórokozót tartalmaz, nem okoz megbetegedést. Véd a torokgyík (diftéria), szamárköhögés (pertusszisz), merevgörcs (tetanusz), gyermekbénulás (polio) és Haemophilus influenzae b okozta fertőzések ellen.
A PCV a Streptococcus pneumoniae baktérium okozta súlyos tüdő-, agyhártya- és középfülgyulladás, illetve vérmérgezés megelőzésére szolgáló oltás. A Pneumococcus világszerte az egyik vezető kórokozója a csecsemő- és kisgyermekkori súlyos fertőzéseknek. Cseppfertőzéssel terjed. A Pneumococcus okozta agyhártyagyulladás esetén a betegek kb. 25%-a meghal a kezelés ellenére is, a túlélők negyedénél pedig maradandó károsodás (hallásvesztés, bénulás, értelmi fogyatékosság) alakul ki. A pneumococcusok ellen számos antibiotikum létezik, de a rezisztencia terjedése miatt a kezelés egyre nehezebb.
Az MMR élő, gyengített vírust tartalmazó oltás kanyaró, mumpsz és rubeola ellen. A beadást követően 10-14 nappal jelentkezhet láz, illetve törzsre kiterjedő piros kiütés.
A varicella elleni oltás élő, legyengített vírust tartalmazó vakcina, mely a súlyos szövődményekkel járó bárányhimlőt előzi meg. A betegség cseppfertőzéssel már az első tünetek jelentkezése előtt, illetve a kiütések váladékával érintkezve terjed, és rendkívül ragályos. Tünetei: enyhe láz, elesettség, majd viszkető, piros kiütések jelennek meg, melyek hólyagokká alakulnak. Az átvészelés általában élethosszig tartó immunitást hagy maga után. Gyermekkorban jellemzően szövődmény nélkül gyógyul. Előfordulhat azonban a hegek bakteriális felülfertőződése, kialakulhat tüdőgyulladás vagy agyvelőgyulladás is. A várandósság korai szakaszában a magzat károsodhat, a terhesség vége felé pedig az újszülöttre terjedhet át életveszélyes formában. Újszülöttekben és fiatal csecsemőkben súlyos lefolyású lehet. Az oltás után enyhe bőrjelenség, hőemelkedés jelentkezhet.
A Hepatitis B elleni vakcina mesterségesen előállított antigént tartalmazó oltás, ami vírusos májgyulladás ellen véd, megbetegedést nem okoz. Rendkívül ragályos megbetegedés, vérrel, szexuális úton, vagy közös használatú, nem kellően tisztán tartott és apró serülést könnyen okozó eszközökkel (kábítószer használatához szükséges tűk, akupunktúrás és tetováló eszközök, manikűrkészlet, borotva, fogkefe) terjed. A fertőzöttek kétharmadánál a betegség tünetmentesen, vagy enyhe tünetekkel zajlik. Az egyharmadánál 1-6 hetes lappangási idő után, láz, borzongás, fejfájás, étvágytalanság jelentkezik, melyet májelégtelenség tünetei (hányás, hasmenés és világosabbá váló széklet, sötét vizelet, bőrviszketés, sárgaság) kísérhetnek. Súlyos, halálos kimenetelű változat is előfordul, krónikussá válása okozza a rettegett szövődményeket (májzsugor, májrák).
A Rotavírus elleni oltás csecsemőknek javasolt, szájon át adható élő, legyengített vírust tartalmazó vakcina, amely a súlyos, akár kiszáradáshoz vezető hasmenéssel járó fertőzést előzi meg. Mellékhatásként étvágytalanság, hőemelkedés, nagyon enyhe hasmenés jelentkezhet.
A Meningococcus elleni oltások a gennyes agyhártyagyulladást okozó Neisseria meningitidis baktérium több szerocsoportja ellen védenek. Magyarországon a C, illetve a B, valamint a kombinált, ACWY szerocsoportok elleni oltások kaphatóak, és már 2 hónapos kortól adhatóak. A legtöbb megbetegedés 1 éves kor alatt fordul elő. A betegség cseppfertőzéssel terjed, és agyhártyagyulladást vagy néhány óra alatt halált okozó vérmérgezést okozva. A halálozás még antibiotikus kezelés ellenére is 10% körüli, a túlélők mintegy negyedénél maradandó idegrendszeri károsodások lépnek fel.
Az Influenza elleni oltás szezonális, tehát minden évben az aktuálisan keringő törzsekhez igazodik. A vakcina típustól függően elölt vírust vagy annak darabjait tartalmazza, így nem okoz megbetegedést, viszont évről évre ismételni kell, mert a vírus folyamatosan változik. Az influenza egy heveny légúti vírusfertőzés, ami cseppfertőzéssel terjed. Tünetei: hirtelen kezdetű, akár 3-5 napig tartó magas láz, hidegrázás, elesettség, fejfájás, izom- és végtagfájdalom, száraz köhögés, torokfájás, orrfolyás. A gyógyulás akár 1-2 hétig elhúzódhat, a levertség tovább fennállhat. Az esetek többségében ugyan szövődmény nélkül gyógyul, azonban bakteriális felülfertőződés alakulhat ki mely közül a tüdőgyulladás a leggyakoribb, de súlyos esetben kialakulhat központi idegrendszeri érintettség, szívizomgyulladás is. Minél fiatalabb gyermeket betegít meg, annál súlyosabb lefolyású lehet. Vírusellenes szerek elérhetők, de ezeket nagyon korán kell alkalmazni a hatékonysághoz, így a megelőzés a legjobb stratégia.
A kullancs-encephalitis (agyvelőgyulladás) elleni vakcina inaktívált vírust tartalmaz. Ajánlott azoknak, akik sokat tartózkodnak természetben, erdős területeken. A betegség kétfázisú, először influenzaszerű tünetek jelentkeznek (láz, fejfájás), majd átmeneti javulás után a második fázisban agyhártya- és agyvelőgyulladás alakulhat ki, magas lázzal, erős fejfájással, hányással, tudatzavarral. Súlyos esetben bénulások léphetnek fel. A betegség kezelésére nincsenek specifikus gyógyszerek, tüneti terápia mellett a halálozási arány 1-2%, de a túlélők kb. 10%-ánál maradandó bénulás vagy tartós idegrendszeri károsodás maradhat vissza.
Humán papillómavírus (HPV) elleni oltás az első, amely rákos megbetegedést (pl.: méhnyakrák, vastagbélrák, szájüregi daganat) előz meg. Terjedése döntően szexuális úton történik. A jelenleg használt 9 komponensű oltás a HPV legveszélyesebb típusai (~90%-ban rákkeltő törzsek) ellen véd. Magyarországon a 7. osztályos lányok számára térítésmentesen felajánlják az iskolákban. Fiúknak is érdemes beadatni, hiszen őket is védi bizonyos daganatoktól és csökkenti a vírus terjedését. Fontos kiemelni, hogy az oltás nem helyettesíti a rendszeres nőgyógyászati méhnyakszűrést, de nagymértékben csökkenti a rák kockázatát.
A fertőző májgyulladás (A típusú) ellen létezik elölt vírust tartalmazó vakcina. Az oltás azoknak ajánlott, akik járványveszélyes területre utaznak, vagy fokozottan ki vannak téve a fertőzésnek. Magyarországon a gyermekközösségekben időnként előfordulnak hepatitis A járványok. Ilyenkor az érintett közösségben az oltásokat az népegészségügyi hatóság szervezetten biztosítja a terjedés megakadályozására. A hepatitis A vírusa a máj heveny gyulladását okozza. A fertőzés széklettel szennyezett élelmiszerrel vagy vízzel, esetleg közvetlen kontaktussal terjed. A lappangási idő viszonylag hosszú, 2-6 hét. Fiatalabb gyermekek esetében a hepatitis A gyakran tünetmentesen vagy nagyon enyhén zajlik le, ugyanakkor a hordozók is ürítik a vírust, terjesztve a betegséget. Az idősebbeknél viszont súlyosabb lefolyású lehet. Gyakran influenzára emlékeztető bevezető tünetek jelentkeznek. Néhány nap múlva a máj károsodása miatt sötét színű vizelet és világos széklet, sárgaság jelentkezik. A felépülés az életkortól függően néhány héttől hónapokig tarthat. A legtöbb beteg maradéktalanul meggyógyul. Nagyon ritkán fordul elő súlyos, fulmináns lefolyás, ami májelégtelenséghez és halálhoz vezethet.
A modern védőoltások biztonságosságát szigorú tudományos vizsgálatok és folyamatos hatósági ellenőrzések garantálják. Forgalomba csak akkor kerülhet, ha hatásosnak és biztonságosnak bizonyult. Összességében elmondható, hogy az oltások kockázata messze elmarad a védett betegségek kockázatai mögött.
Mint minden gyógyszernek, a vakcináknak is lehetnek mellékhatásaik, de ezek túlnyomórészt enyhék és átmenetiek. A leggyakoribb oltási reakciók a szúrás helyén jelentkező fájdalom, bőrpír, duzzanat, melyek pár nap alatt elmúlnak. Gyakran előfordul még a hőemelkedés vagy láz, ingerlékenység, nyűgösség, étvágytalanság. Ezek a tünetek általában 1-2 napig tartanak és maguktól rendeződnek. Extrém ritkán (oltástól függően 1:1.000 – 1:1.000.000) előfordulhatnak komolyabb reakciók (lázgörcs, súlyos allergiás reakció). Fontos hangsúlyozni, hogy az oltások hosszú távú egészségkárosító hatását nem igazolták.
„Az oltás nem természetellenes beavatkozás a szervezetbe?”
A vakcinák működése az immunrendszer természetes folyamatait utánozza. Az oltás segítségével úgy lesz védett a gyermek, hogy nem alakul ki betegség.
„Nincs már szükség oltásokra, mert eltűntek a betegségek”
Az oltásoknak hála valóban nincsenek vagy nagyon ritkák ezek a betegségek. A járványok visszaszorulása azonban nem jelenti azt, hogy a kórokozók végleg eltűntek. Olyan ez, mint a biztonsági öv használata: nem számítunk balesetre, de ha mégis bekövetkezik a baleset, szeretnénk védve lenni.
Ennek az összefoglalónak az írásakor Kanadában kanyaró járvány van. Az országban 90% körüli az átoltottság. A regisztrált megbetegedések száma ezen összefoglaló írásakor 5024 fő (kb. 12,7 / 100 000 lakos), amiből 3532 gyermek (47 / 100 000 gyermek). Az összes beteg 88%-a oltatlan, 2% egy, 5% kettő vagy több oltásban részesült, 5% ismeretlen oltási státuszú. Elméleti síkon egy disztópikus világban a magyar lakosságra vetítve ez kb. 850 beteg gyermeket jelentene. Szintén kanadai adatokat alapul véve 60 magyar gyermek (5 / 100 000 gyermek) kerülne kórházba, 8-51 (0,6-3,9 / 100 000 gyermek) tüdőgyulladás, 1 agyvelőgyulladás (0,08 / 100 000 gyermek) és 1 haláleset (0,08 / 100 000 gyermek) lenne felróható a kanyarónak.
Ezzel szemben 100 000 beoltott gyermek közül körülbelül 10 000–20 000 tapasztalhat enyhe helyi reakciót, például bőrpírt, duzzanatot vagy érzékenységet az oltás helyén. Mintegy 2 000–10 000 gyermeknél jelentkezhet átmeneti láz vagy kiütés, 1 000–2 000 esetben pedig rövid ideig tartó ízületi fájdalom. A vérlemezkeszám csökkenése ritka, hozzávetőleg 3 gyermeknél fordul elő 100 000 oltásra, és spontán gyógyul. Súlyos allergiás reakció, például anafilaxia rendkívül ritka, körülbelül 0,1 eset jut 100 000 oltásra. Agyvelőgyulladás vagy más neurológiai szövődmény szintén rendkívül ritka, legfeljebb 0,1 eset fordul elő 100 000 oltásból, míg halálos kimenetel egészséges gyermekeknél eddig nem fordult elő. A mai napig nincs olyan kutatás ami alá tudta volna támasztani az MMR oltás és az autizmus vagy a gyulladásos bélbetegség kapcsolatát.
„A természetes átvészelés nem ad jobb védettséget, mint az oltás?”
Igaz, hogy egy fertőzés átvészelése során is kialakulhat erős immunitás, de ennek súlyos ára lehet. A természetes fertőzés veszélyei sokkal nagyobbak, mint az oltásé.
„Nem gyengíti túl sok oltás a gyermek immunrendszerét? Nem túl sok egyszerre?”
Már születésétől fogva a baba immunrendszere naponta több ezer kórokozóval találkozik a környezetben – baktériumokkal, vírusokkal, gombákkal –, és ez ellen folyamatosan védekezik. Ehhez képest az oltásokban lévő legyengített vagy inaktivált kórokozók száma és mennyisége elenyésző. A kombinált oltásoknak köszönhetően ma már kevesebb szúrással több betegség ellen is védhetjük a kicsiket.
„Nem kaphatja el a gyermek magát a betegséget az oltásból?”
Az inaktivált vagy elölt vakcinák egyáltalán nem tudják kiváltani a betegséget, hiszen a kórokozó nem élő bennük. Az élő, gyengített vírusvakcinák (pl. rotavírus, MMR, varicella) esetén ritkán előfordul, hogy nagyon enyhe, a betegségre emlékeztető tünetek jelentkeznek oltás után. Ezek azonban ártalmatlanok és átmenetiek, és éppen azt jelzik, hogy a vakcina működik.
„Nem mérgezőek az oltóanyagok összetevői (pl. alumínium, formaldehid, higany)?”
Néhány vakcina tartalmaz alumínium-sókat, melyeket ezeket hordozóanyagként és hatáserősítő adalékként alkalmazzák, hogy fokozzák az immunválaszt. Az alumínium azonban megtalálható egyes élelmiszerekben és az ivóvízben is. Egy kizárólag szoptatott csecsemő például több alumíniumot vesz magához az anyatejből, mint amennyit az oltásokkal kap A formaldehid minimális mennyiségben előfordulhat bizonyos vakcinákban. Szintén jelen van a környezetben, például egy körtében több formaldehid található, mint amennyit az összes oltás tartalmaz együtt. A thiomersal (etil-higany-tartalmú tartósítószer) korábban néhány oltásban jelen volt, de ma már egyik kötelező gyermekkori vakcina sem tartalmazza. Néhány influenza elleni vakcina ampullájában található, azonban bebizonyosodott, hogy nem okoz károsodást az emberi szervezetben.
„Az MMR oltás autizmust okozhat?”
Számos nagyszabású kutatás bizonyította, hogy nincs összefüggés az MMR oltás és az autizmus között. Ez a tévhit egy 1998-as, azóta visszavont és hiteltelenített tanulmányból ered, amely hamis adatokat közölve kapcsolatot sugallt az oltás és az autizmus között. Az betegség pontos oka máig nem ismert, de a legvalószínűbb a genetikai tényezők és korai agyi fejlődési rendellenességek szerepe. Sajnos az autizmus tünetei általában éppen abban az életkorban (1–2 évesen) válnak nyilvánvalóvá, amikor az MMR oltást adják, de ez időbeli egybeesés, nem ok-okozati viszony.
Források:
Sajnos nincs varázslatos immunerősítő, amivel meg lehet előzni, hogy egy bölcsődét vagy óvodát kezdő gyermek gyakran beteg legyen. A közösségbe kerülés után teljesen normális, akár 15-20, döntően felső légúti megbetegedésen essen át a gyermek egy szezon alatt, feltéve, hogy testileg jól fejlődik és a betegségek többsége spontán, tüneti kezelés mellett gyógyul.
A fertőzéseket teljesen kivédeni nem lehet, de néhány dolog segíthet:
A legtöbb közösségben szerzett felső légúti fertőzés vírusos eredetű, és néhány nap alatt, tüneti kezelés mellett magától gyógyul.
Ilyenkor elsősorban:
van szükség.
A gyermeket akkor érdemes visszaengedni a közösségbe, amikor az általános állapota már jó, és képes részt venni a megszokott napi tevékenységekben.
Mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges, ha:
Ha pedig minden előzetes betegség nélkül hirtelen fulladás, heves köhögési roham vagy elkékülés jelentkezik, idegentest félrenyelésére is gondolni kell, ilyenkor azonnali segítség szükséges.
A közösségkezdés első időszaka sok családban betegségek sorozatával jár. Ha azonban a gyermek a betegségek között jól van, megfelelően fejlődik, és a fertőzések szövődmény nélkül gyógyulnak, a gyakori megbetegedés önmagában általában nem utal immunrendszeri problémára.
A fertőzéseket különböző kórokozók okozhatják, leggyakrabban vírusok vagy baktériumok. Gyermekkorban az esetek túlnyomó részében az előbbiek a felelősek.
A baktériumok önálló, élő egysejtű mikroorganizmusok. Az emberi szervezet tele van hasznos baktériumokkal, melyek szimbiózisban élnek velünk. Ezek alkotják többek között az orr- és szájüreg vagy bél természetes flóráját. Védnek a kórokozó mikroorganizmusok elszaporodása ellen, szerepet játszanak az anyagcserében. Vannak azonban pathogen (kórokozó) baktériumok, amelyek fertőzést, gyulladást okozhatnak.
A vírusok egyszerű felépítésű organizmusok, melyek önálló életre nem képesek, csak egy élő gazdasejtbe jutva tudnak szaporodni. A vírusfertőzések ép immunrendszer esetén tipikusan 1-2 hétig tartanak, és a tünetek maguktól elmúlnak.
Az antibiotikumok felfedezése előtt egy bakteriális fertőzés (például tüdőgyulladás) könnyen halálos kimenetelű lehetett. A penicillin felfedezése 1928-ban igazi fordulópontot jelentett az orvostudományban, az orvosok kezébe került egy eszköz, amellyel korábban végzetesnek számító fertőzéseket is meg lehetett gyógyítani. A II. világháborúban rengeteg katona és civil életét mentették meg vele.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a penicillin nem elég az összes baktérium ellen, ugyanis nem minden baktériumtörzs érzékeny rá, és idővel egyes kórokozók ellenállóvá váltak vele szemben. A mikrobiológia fejlődésének hála egyre több antibiotikumot fejlesztettek ki, hogy kezelni lehessen azokat a fertőzéseket is, amelyekre a penicillin nem hatott.
Mára számos különböző antibiotikum létezik, melyek másként hatnak és más baktériumok ellen hatásosak. Ez lehetővé teszi, hogy az orvos az adott fertőzés ellen leghatékonyabb gyógyszert válassza ki.
Az antibiotikumok felismerik a baktérium bizonyos alkotórészét. Ezt követően vagy közvetlenül pusztítják el azt vagy a szaporodásukat gátolják, hogy aztán az immunrendszer végezzen velük. A vírusok különböznek a baktériumoktól, ezért az antibiotikum nem ismeri fel őket, tehát hatástalan velük szemben.
Az antibiotikumok a hatásspektrumukat tekintve is különböznek. Vannak szűk spektrumúak, amelyek csak bizonyos baktériumfajták ellen hatásosak. Leegyszerűsítve, van például olyan antibiotikum, ami a felső légúti kórokozók ellen hatásos és van, ami húgyúti fertőzések kezelésére jó. Ezzel szemben a széles spektrumú antibiotikumok többféle baktériumtörzset, hasznosat is képesek egyszerre elpusztítani. Az orvosok ezért lehetőleg mindig célzottan, a megfelelő spektrumú antibiotikumot igyekeznek választani, ami az adott feltételezett kórokozót kiirtja, de a fölösleges károkozást minimalizálja.
Antibiotikumra akkor van szükség, ha bizonyítottan vagy nagy valószínűséggel baktérium okozta fertőzése van a gyermeknek. A leggyakoribb bakteriális fertőzések gyermekkorban:
A helyes antibiotikum használat mind a gyermek egészsége, mind az orvostudomány szempontjából fontos.
Az antibiotikum kétélű fegyver. Indokolatlanul vagy helytelenül használva több kárt tehet, mint hasznot hozhat.
Allergia előfordul, azonban gyakorisága valószínűleg sokkal kisebb, mint ahányan hiszik magukról. Antibiotikumok szedése bizonyos, bőrkiütéssel járó vírusfertőzés esetén téves következtetést vonhat maga után. Súlyos, életveszélyes allergiás reakció torok és gége vizenyővel és vérnyomáseséssel is előfordulhat, de ez ritka. Általában elmondható, hogy enyhe allergiás tünetek, viszketés, bőrkiütés esetén továbbra is szedhető az antibiotikum, de bizonytalanság esetén érdemes lehet kivizsgálni.
Források:
A láz egy tünet, a szervezet válasza valamilyen betegséggel, legtöbbször fertőzéssel szemben. A normális testhőmérséklet 36,5 C° körül van, hőemelkedésről 37,5 C° felett beszélhetünk. A láz a 38,0 C° feletti testhőmérsékletet jelenti.
A szülőket gyakran aggasztja, ha gyermekük lázas, különösképpen, ha a hőmérő igen nagy számokat mutat. Orvosi szemmel viszont az a fontos, hogy milyen egyéb tünetek társulnak a lázhoz. A leggyakoribbak, a teljesség igénye nélkül: orrfolyás, köhögés, hányás, hasmenés, torokfájás, fülfájás.
Normális, elfogadható, ha a gyermek közérzete rossz, többet sír, többet alszik, reszket, verítékezik, fájdalma van vagy csökkent az étvágya.
Fontos, hogy a hőmérővel olyan helyen mérjék, ahol azt a gyártó javasolja. Példák:
Csecsemőknél bevett szokás végbélben mérni a hőmérsékletet. Az itt mért értékből azonban 0,5 C°-t le kell vonni. Tehát végbélben mért 38 C° felett beszélünk hőemelkedésről, 38,5 C° felett pedig lázról. Nem kötelező azonban csecsemőknél és fiatal kisdedeknél popsiban mérni a hőmérsékletet.
Gyermekkorban az esetek túlnyomó többségében valamilyen fertőzés, leggyakrabban vírusos, ritkábban bakteriális eredetű okozza a lázat. Ezt követik egyéb kórállapotok, mint az autoimmun vagy a rosszindulatú megbetegedések, a hőguta, az oltási reakció, egyes gyógyszerek, kábítószerek.
A lázat, függetlenül, hogy milyen egyéb tünet társul hozzá, ugyanúgy kell kezelni. Ha a gyermek egyébként jól van, nem szükséges azt csillapítani. Amennyiben a gyermek rosszul érzi magát, fájdalma van, csillapítsák a lázát. Az ekkor adott gyógyszer nem fogja gyorsabban meggyógyítani a gyermeket, és attól se kell félni, hogy ha orvoshoz mennek utána, akkor elfedi a betegséget.
A láz- és fájdalomcsillapításra a gyógyszertárakban kapható valamennyi nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) készítmény alkalmazható. Ez alól kivételt képeznek az aceilszalicilsav tartalmú gyógyszerek (Aspirin), amiket nem lehet 12 éves kor alatt adni. Fontos, hogy ne várjanak azonnali, teljes hatást. A legtöbb gyógyszer 30-60 percen belül csillapítja a lázat. Előfordulhat, hogy a gyermek nem lesz teljesen láztalan a gyógyszert követően, de testhőmérséklete mégis csökken 0,5-1,0 C°-t. Ez is lázcsillapítást jelent.
A különböző hatóanyagú készítményeket a tünetek súlyosságától függően akár 3-4 óránként is lehet adagolni. A gyakoribb készítmények:
Amit gyógyszereken túl tehet a gyermekéért:
Amennyiben a lázhoz bármelyik az alábbiak közül társul:
Forrás:
A köhögés egy reflex, ami segít a légutakat tisztán tartani. Nagyon gyakori tünet gyermekkorban, túlnyomórészt vírusok, ritkábban baktériumok okozzák. Ritkábban gastrooesophagialis reflux, allergia, irritáció vagy pszichés ok áll a háttérben.
A hanghatás szerint lehet hurutos, amihez gyakran társul hozzá változó színű köpetürítés is, vagy száraz, irritáló. Utóbbi bizonyos esetekben vírusfertőzések után még hetekig is eltarthat.
A négy hétnél rövidebb ideje fennálló köhögést jellemzően vírusok, ritkábban allergia okozza. Ennél hosszabb ideje tartó tünet esetén kivizsgálás szükséges.
Az ősztől tavaszig tartó időszakban, különösen egy kisgyermeknél még az is elfogadható, ha 10 alkalommal lázzal, köhögéssel, torokfájással vagy orrfolyással járó megbetegedése zajlik. Ez mindaddig igaz, amíg ezek a betegségek tüneti kezelésre, spontán gyógyulnak, és a gyermek jól fejlődik.
A visszatérő köhögésben nagy szerepe lehet a dohányzás minden fajtájának. A belélegzett dohányfüst, legyen az cigaretta, e-cigi, vape, irritáló hatású, rontja a légutak természetes öntisztuló képességét, csökkenti a helyi immunrendszer működését. Ha a szülő a szabad levegőn, akár távol az otthonától dohányzik, ugyanazok a kémiai anyagok a ruhán megtapadva okozzák a kárt gyermeke egészségében.
A köhögéshez láz, orrfolyás, torokfájás társulhat, azonban mindaddig, amíg ezeket leszámítva a gyermek jól van, otthon kezelhető.
A kiváltó tényező, legyen az vírus vagy valamilyen allergén az orrnyálkahártya gyulladását okozza, ami dugulást, váladékozást eredményez.
A náthás orrváladék színe az immunrendszer reakciójától változik meg. Tehát egy egyszerű megfázás végén lehet zöldes az orrfolyás. Azonban sűrű, bűzös és napok óta fennálló váladékozás, ismételten jelentkező láz, fejfájás, vagy fájdalmas orrmelléküregek esetén felmerülhet bakteriális folyamat, ilyenkor orvosi vizsgálat szükséges.
A csecsemők 6 hónapos korukig csak az orrukon vesznek levegőt, így már egy kisebb orrdugulásnak is jelentős a hatása. Csökken az étvágyuk, nehezebben lesznek etethetők. A gyermekek rosszabbul alszanak a hátra csorgó váladék okozta köhögés és nehezebb légvétel miatt.
Az orrnyálkahártya és az orrmandula duzzanata, valamint a pangó váladék szövődményeként kialakulhat fülkürt hurut vagy középfülgyulladás. Utóbbi lázzal, fülfájással, hányással, fejfájással, fül váladékozással vagy rossz közérzettel járhat.
Különösen az anyatejes csecsemőknél fontos az átjárható orr biztosítása. Sóoldatos orrcseppel (pl.: Sterimar) lazítani kell az orrváladékot, majd 30-60 másodperces várakozást követően alaposan leszívni az orrot. A leghatásosabb a porszívóra csatlakoztatható orrszívó. Ezt egy nap annyiszor lehet ismételni, amennyiszer szükséges. Az idősebb gyermekeket bíztassák gyakori orrfújásra.
Minden korosztálynak javasolt orrnyálkahártya lohasztó hatású csepp vagy spray (Nasivin, Novorin, Rhinospray, Xilomare, stb.), melyet napi legfeljebb 4 alkalommal lehet használni, maximum 2 hétig.
Népszerűek a “kevert orrspray” névre keresztelt készítmények, melyben jellemzően valamilyen orrnyálkahártya lohasztó hatóanyag, szteroid és antibiotikum van. Előbbi kettő miatt terjedtek el, mert gyorsan és tartósan csökkentik az orrnyálkahártya duzzanatát és gyulladását. A nasalisan alkalmazott antibiotikumnak viszont semmilyen hatása nincs, hiszen orrfolyást az esetek túlnyomó többségében vírusfertőzés okozza.
Forrás:
A mandulagyulladás a torok hátsó részén elhelyezkedő nyirokszövet gyulladása. A mandulák részei az immunrendszernek, segítenek a fertőzések leküzdésében.
A torokfájás gyakori gyermekbetegség, jellemzően vírusos vagy bakteriális eredetű. Egyéb, ritkább okok között említendők az irritánsok, allergiák, száraz levegő, vagy savas reflux.
Mandulagyulladás esetén az alábbi tünetek fordulhatnak elő:
Az alábbi tünetek esetén haladéktalanul orvosi ellátás szükséges:
Ha az otthoni praktikák ellenére 3-4 nap alatt semmi javulás nem tapasztalható vagy bármilyen okból aggódnak, bátran keressék fel a gyermekorvost.
Vírusfertőzés esetén jellemzően 3–4 nap alatt tapasztalható javulás, de ritkább esetben akár 7 nap is eltelhet. Ha antibiotikumot kap a gyermek, a javulás az első dózistól számított 48-72 órával várható.
A Streptococcus pyogenes egy baktérium, ami jellemzően torokgyulladást, skarlátot vagy orbáncot okozhat, de bizonyos körülmények esetén egyéb szervek (pl. tüdő, ízületek, stb.) is érintettek lehetnek. Egyébiránt a normális flóra része, az orrgaratban, a bőrön és a végbéltájékon él. Cseppfertőzéssel, tehát nyállal, orrváladékkal és bőrkontaktussal terjed.
A streptococcus okozta mandulagyulladás jellemző tünetei:
Amennyiben torokgyulladáshoz a hajlatokban, a törzsön, a végtagokon, esetleg arcon nem viszkető, elnyomható kiütés jelentkezik, már skarlátról beszélhetünk.
Az antibiotikum kezelést minden esetben Streptococcus gyorsteszt és szükség esetén torokváladék tenyésztésre mintavétel előzi meg.
Források:
Az influenza az influenzavírusok által okozott, rendkívül fertőző légúti megbetegedés. A tünetei nagy átfedést mutatnak az egyszerű megfázással, azonban a fáradtság és a láz súlyosabb és maga a betegség is tovább tart. A megbetegedés őszi, téli szezonalitást mutat, akárcsak egy egyszerű nátha. Maga a vírus megjelenését tekintve évről évre változik, így okozva kisebb vagy nagyobb járványokat. Az influenza szövődményei súlyosak lehetnek, aminek a fiatalabb és/vagy krónikus megbetegedéssel élő gyerekek még inkább ki vannak téve.
Jellemzően hirtelen, magas lázzal kezdődik, melyhez
Amennyiben a gyermek volt már korábban influenzás vagy kapott oltást, a tünetek jellemzően csak egy hétig tartanak. Azoknál, akik még nem estek át vagy oltatlanok, elhúzódó betegségre lehet számítani. A láz akár 5-7 napig is eltarthat, a levertség kifejezettebb lehet.
Az esetek egy részében tüdőgyulladást okozhat közvetlenül vagy közvetett módon, mivel a influenza fertőzés hajlamosítja a szervezetet bakteriális fertőzésekre.
Ritkán szívizom vagy központi idegrendszeri érintettséggel jár, még ritkábban többszervi elégtelenséget is okozhat.
| Tünetek | Megfázás | Influenza |
| Láz | Inkább hőemelkedés, 2-3 napig tartó láz esetleg | 3-4, de akár 7 napig tartó magas láz |
| Fejfájás | Ritka | Gyakori |
| Izomfájdalom | Ritka, enyhe | Gyakori, súlyosabb lehet |
| Gyengeség, elesettség | Ritka | Gyakori, 2-3 hétig is tarthat |
| Súlyos kimerültség | Ritka | Jellemző, főleg a betegség kezdetén |
| Orrfolyás, orrdugulás | Jellemző | Ritka |
| Tüsszentés | Jellemző | Néha |
| Torokfájás | Jellemző | Néha |
| Köhögés | Enyhe, közepes | Jellemző, súlyos lehet |
| Szövődmények | Középfülgyulladás | Középfülgyulladás, tüdőgyulladás, egyéb szervi érintettség ritkán |
| Megelőzés | Általános higiénés szabályok betartása | Szezonális védőoltás, általános higiénés szabályok betartása |
| Kezelés | Tüneti | Tüneti, rizikócsoportba tartozó gyermekeknél antivirális kezelés |
| Ok | Kb. 100 légúti vírus egyike | Influenza A vírus |
Tüneti kezeléssel a legtöbb gyermek otthon kezelhető:
Mivel vírusfertőzésről van szó, antibiotikum nem használ. Antivirális kezelés csak bizonyos rizikócsoportba tartozó gyermekeknél jön szóba:
Forrás
folyamatban
Hányást és hasmenést az esetek túlnyomó többségében vírusfertőzés okoz. Rendkívül könnyen terjed, és csecsemők, kisgyermekek esetén gyakoribb és súlyosabb lehet. A legtöbb esetben először hányás jelentkezik, ami rövidebb idő alatt rendeződhet. Ezt általában hasmenés követ, ami akár 10 napig is eltarthat. A fertőzés első néhány napja jellemzően a legnehezebb az intenzív tünetek miatt.
A gyermek
Mivel jellemzően vírusfertőzés áll a tünetek hátterében, oki kezelés nem lehetséges, csupán tüneti.
Hat hónaposnál fiatalabb csecsemők
Hat hónapnál idősebb csecsemők és gyermekek
A láz és fájdalomcsillapítás minden korcsoportnak ajánlott. Már a betegség alatt érdemes elkezdeni probiotikumot, amit 2 hétig alkalmazzanak.
Ha a gyermek eszméletlen, nagyon gyenge vagy nehezen ébreszthető.
A gyermek kórházi ellátásra szorulhat, ha minden próbálkozás ellenére sem sikerül őt folyadékkal hidrálni. Azonnal forduljon orvoshoz, ha:
Keresse fel a házi gyermekorvost, amennyiben
Az ilyen vírusfertőzések könnyen és gyorsan terjednek. A betegek a hányás és hasmenés során ürítik a vírusokat. A megelőzés érdekében fontos betartani az alábbi szabályokat:
Probléma, ha a gyerek semmit sem eszik?
Amíg elegendő folyadékot iszik, nem gond, ha nem akar enni. Miután a hányás elmúlik, fokozatosan el lehet kezdeni enni. Eleinte sós ropogtatnivalót, háztartási kekszet kapjon.
Kaphat tejet, tejtermékeket?
A legtöbb gyermeknek nem okoz panaszt tejtermék fogyasztása egy hányással és hasmenéssel járó betegség után. Néhányan azonban tapasztalhatnak átmeneti laktóz felszívódási zavart. Ezt tejtermék fogyasztás után jelentkező hasi fájdalom, habos, híg székletürítés, puffadás, böfögés jelezheti. Ilyenkor érdemes körülbelül három hétig csökkenteni a tejtermék-bevitelt, esetleg laktózmentes diétát tartani.
Szükséges bármilyen diétát tartani?
Nem kell szigorú diétát tartani. Nyugodtan egyen a gyermek, amit szeretne. Eleinte a zsírosabb, fűszeres ételek kevésbé tolerálhatók, de nem lehet előre megmondani.
Ez vírus vagy ételmérgezés?
Mindkettő a gyomor és a bélrendszer fertőzése. A hányással és hasmenéssel járó vírusfertőzést a gyermekek egymásnak adják át, míg az ételmérgezés fertőzött étel vagy ital fogyasztásából ered. A kezelést tekintve nincs eltérés. Pihenjen és igyon sokat a gyermek.
Mikor mehet vissza az óvodába, iskolába?
A gyermek akkor mehet közösségbe, ha jobban érzi magát és legalább 24 órája láztalan, nem hányt és volt már 2 összeálló széklete. Az úszás viszont csak két héttel a gyógyulás után ajánlott, hogy csökkentsék a fertőzés terjedésének esélyét.
Vér van a gyermek székletében. Mit tegyek?
A véres széklet ijesztő lehet, de vírusos hasmenés esetén gyakori, és ritkán jelent súlyos problémát. Masszív vérszékelés esetén orvosi vizsgálat szükséges!
Mennyi ideig tarthat a hasmenés?
Ha 14 nap után is fennáll még a hasmenés, orvosi vizsgálat és széklettenyésztés javasolt.
Forrás
folyamatban
A csecsemők és kisgyermekek talpán zsírpárna van, ami elfedi a boltozatot, a szalagok lazábbak, az izmok még fejlődnek. Emiatt a talp boltozata gyakran csak 5–7 éves kor körül alakul ki.
Első lépésben keressék fel a házi gyermekorvost, aki meg tudja különböztetni a normális és kóros formát és segít eldönteni, kell-e további vizsgálat.
Ezeket naponta néhány percig is elegendő gyakorlni, azonban hatásra csak akkor lehet számítani, ha minden nap, lehetőleg az év minden napján csinálják.
Az összefoglaló Dr. Tordas Dániel gyermekorvos tájékoztatója alapján készült, melyet Dr. Ráskai Csaba gyermek ortopéd vizsgált felül.